Anselmo Crew

http://quart.hu/cikk.php?id=3438&pIdx=6

Anselmo Crew
Sex And Violence
Narrator, 2009.
Anselmo Crew: Sex And Violence

B+

Várakozások: A 2002-ben alakult zenekar "urbánus world musicnak" nevezi magát honlapján, meg azt mondják magukról, hogy "a mai városi tánczenék (hiphop, salsa, drumandbass, dancehall stb.) dzsungelébe oltják a Föld kontinenseinek autentikus zenei világát Latin-Amerikától Törökországon át Afrikáig." Igazából túlságosan szerények, hiszen a felsoroltakon kívül van itt még reggae, balkáni fúvósok, szintiputtyogással kevert metálgitározás, (a mai pesti ember számára a metróból ismert) indián népzene, cigányzene - és biztos vagyok benne, hogy valamit kifelejtettem. Persze tudjuk, hogy az ilyenek koncerten szinte mindig muködnek (hacsak nagyon el nem bénázzák, de az Anselmo Crew nem bénázza el) - azonban az a nagy kérdés, hogy lemezen sikerül-e egyrészt kelloen lendületes hangzást összehozni, másrészt meggyozni a hallgatót arról, hogy az adott zenekar különbözik az összes többi latin-reggae-hiphop-drumandbass-mindenegyéb eloadótól. Mindenesetre a Sex And Violence bénácska és csiricsáré borítója nem ígért sokat; sem az, hogy tudjuk, hogy a magyar lemezek szinte csak kivételképpen szólnak igazán jól.

Eredmény: Aztán kiderül, hogy a borító pont azt ígéri, amit kapunk: ez itt tiszta vurstli. Nem szól igazán jól, túlzsúfolt és kaotikus, eláraszt a maga olcsó és bombasztikus hatáskelto elemeivel - és pont ettol szórakoztató, pont ettol jó abban, amit vállalt (és mi másban kéne jónak lennie, ugye). Záporoznak az innen, onnan, mindenhonnan szedett fogások és panelek, és tulajdonképpen az érzékek e folyamatos bombázása fontosabb, mint az, hogy ha odafigyelünk, akkor persze kiderül, hogy jó dalok, refrének, szellemes megoldások, ügyes párosítások vannak minden számban. Mint ahogy a balatoni vurstliban a bikinis cicis nénit ábrázoló nagy képen sem az a fontos, hogy anatómiailag hiteles legyen, vagy egyáltalán hasonlítson mondjuk az arca egy emberi arcra, hanem hogy látványosan hirdesse magáról, hogy "én vagyok a cicis néni!" Azért kicsit csúsztatok, mert ebben a zenében az is lényeges persze, hogy jók legyenek a számok, de ezt sok zenekar tudja; az Anselmo Crew-nak sikerül viszont valami sajátosat létrehoznia. Rosszmájúan gondolhatnánk persze arra, hogy valójában nem is direkt van ez így, de szerencsére a képi világ (itt lehet megnézegetni) bizonyítja, hogy szándékos a vurstli-koncepció. Nem mondom, hogy annyiszor fogom hallgatni, mint mondjuk a Spam Allstarst, de azért kifejezetten egyéni és szórakoztató produkció. - Quart.hu- András Rónai