Bohemian Betyars

“December végén hagyományosan mindenki visszatekint és összegez. Így vagyok ezzel én is, immár harmadjára teszek kísérletet top 10-es lista összeállítására az idén megjelent magyar lemezekbol merítve.” A Funzine történetének elso vendégírásában Láng Dávid, az ldkritika.blog.hu bloggere elemzi a tavalyi év zenei kínálatát. Vigyázat! Szigorúan szubjektív válogatás következik.
December végén hagyományosan mindenki visszatekint és összegez. Így vagyok ezzel én is, immár harmadjára teszek kísérletet top 10-es lista összeállítására az idén megjelent magyar lemezekbol merítve.
Ahogy eddig, most is azt hangsúlyoznám leginkább (az elozo években kapott véleményekbol okulva), hogy ez az egész teljesen szubjektív: kizárólag a saját szempontjaim alapján állítottam össze, így könnyen lehet, hogy más hasonló listákkal egyetlen közös pontja sem lesz. Ami szerintem megérdemli, az felkerült, amit pedig egyszeruen nem szeretek – mert például nem az én stílusom – az akkor sem, ha esetleg mindenki más az egekig magasztalta. Ennyit elöljáróban, mindenhol igyekeztem indokolni és ahol elérheto volt, ott meghallgatási lehetoséget is csatoltam.
Bohemian Betyars – Stone Soup
A miskolci gyökeru Bohemian Betyars zenekar második albuma ez, amirol már egy tavaly osszel készült interjúban is elorevetítették, hogy sokkal kiforrottabb lesz bemutatkozó anyaguknál. Így is történt, a Stone Soup-ot végighallgatva elso gondolatom az volt, hogy a csapat megtalálta saját hangját, stílusuk akár a szöveget figyelmen kívül hagyva, csak az instrumentális részeket nézve is könnyedén felismerheto. A hangzás jóval punkosabb, mint az elso lemez volt, erre erosít rá Palágyi Máté énekhangjának elotérbe tolása is, amely szinte már egyenrangú szerepet tölt be a foénekes Szucs Leventével. Igaz, Máté szólamait sokkal inkább a vadulós ordibálás jellemzi, ami stúdiókörülmények között kevésbé tud érvényesülni mint éloben, de azért többnyire (például az Amok, vagy a Flying Down címu dalban) igyekeztek ellenpontozni lötyögosebb részekkel, így otthon végighallgatva is élvezheto. Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy színpadon muködik igazán: a Bohemian Betyars valódi koncertzenekar, ok is foként így tekintenek saját magukra, ugyanakkor pályájuk szempontjából fontos mérföldko, hogy rögzítették és kiadták ezt a lemezt. Külön figyelemre méltó, hogy hazai együttesekhez képest szokatlanul koncepciózusan építik külföldi karrierjüket. Már két éve kiszemelték maguknak Németországot és Spanyolországot és azóta is csak erre a két helyre járnak turnézni, viszont a szokásosnál jóval gyakrabban, így könnyen lehet, hogy többen már visszavárják oket. Ezzel párhuzamosan pedig itthoni rajongótáboruk is meredeken növekszik, így minden bizonnyal sokat halunk még róluk. (Meghallgatható itt.) - Dávid Lang

A Sziget utolsó napjától vártunk a legkevesebbet, mégis ezen a napon kaptuk a legtöbbet, sot, ezen a napon láthattuk az idei Sziget legjobb koncertjét is! Ami összekötötte az általunk megtekintett vasárnapi fellépoket, a Gogol Bordellot, a Kerekes Bandet, a Bohemian Betyarst és a PASOt, az az etno/folk gyökereik.

A Gogol Bordello kiváló ugródeszkának ígérkezett, hogy még egyszer utoljára belevessük magunkat a buli örvényébe. A skásított umca-umca, vagy ahogy a zenekar frontembere, Eugene Hütz nevezi, gypsy-punk már nem újdonság mifelénk, hiszen a GB megfordult már az A38-on, a Petofi Csarnokban és a Szigeten is többször. Bár a balkán zenei revival már lecsengoben van, Hütz és szedett-vedett kalóztársai még mindig fesztiválkedvenceknek számítanak szerte a világon. Ha nem is csináltak akkora bulit, mint mondjuk elso napon az ír-punk Flogging Molly, azért a többi vasárnapi nagyszínpados fellépot lemosták.

Ha már szóba került, megemlítenénk, hogy a Flogging Molly és a Gogol Bordello teljesen más zenei gyökerekbol táplálkozik, az egyetlen közös pont, hogy népzenét punkosítanak, skásítanak. A Flogging Molly kicsit letisztázottabb, míg a Gogol Bordello mindent beleszo a zenéjébe, ami buli-kompatibilis. Hiszen az egész errol szól és semmi többrol. És mivel a bulicsináláshoz nagyon értenek, nem csoda, hogy fesztiválkedvencek lettek. A végigturnézott évek azért meglátszanak már a zenekaron, a koncert nem volt annyira átüto, mint a korábbi magyarországi fellépéseken, az össznépi ugrálást azért magabiztosan végigvezényelték. A Pink Floyd Another Brick in the Wall-jával felvezetett Start wearing purple volt természetesen a csúcspont, mint mindig. Tangóharmonika-nagydob-hegedu-vödör kombináció pödört bajusszal, aranyfoggal és neccharisnyával minden mennyiségben.


Gogol Bordello – “Start Wearing Purple” Side One Dummy

A koncertet követoen belefutottunk a VHK üstdobosába, Boliba, aki Ausztrália és India között útba ejtette a Szigetet is… Tanácsára eloször az A38-Wan2 sátorba látogattunk el a Kerekes Band koncertjére, amely köztudottan Jimi Hendrixbe oltott folk-zenét játszik. A csángó boogisták bemutatták, hogy a koboz rock’n’roll eszközként is muködhet, foleg hogy gyártottak is maguknak egy saját elektronikus kobozt, no meg egy elektronikus dudát is! A legnagyobb meglepetést azonban az a pillanat hozta el, amikor valahonnan máshonnan ismeros dallamok hangzottak fel, és amikor sikerült beazonosítani, csattant a tenyér a homlokon: a The Prodigy Voodoo People-je, kobozon és furulyán eloadva. És a legmegdöbbentobb az volt, hogy muködött.

Ezek után Boli elnyerte minden bizalmunkat és gondolkodás nélkül követtük a Civil Színpadhoz a Bohemian Betyars koncertjére, akikre már napokkal korábban esküdött. Annyit azért lehetett tudni, hogy a miskolci fiúkat pont a pár évvel ezelotti nagyszínpados Gogol Bordello koncert ihlette meg, és amikor már mind egy árokban feküdtek merev részegen, akkor eldöntötték, hogy más kiút, mint zenekart alakítani és Eugene Hütz nyomdokaiba lépni. Mindez punkosan betyárosra sikeredett, vagy ahogy ok mondanák: olyanra, mintha Sid Vicious hegedut ragadott volna. Pálinka, bor, hegedu minden mennyiségben, és a Civil Színpad elotti tér hamarosan egy egybefüggo tántérré változott. A Sziget idei legjobb fellépojévé pedig az tette oket, hogy a zenészek egytol egyig mindannyian maximálisan élvezték a fellépést és mindent kihoztak magukból, illetve az estébol, amit lehetett. Pont olyanok voltak, mint amilyen Eugene Hütz-ék lehettek a kezdetekkor, amikor még minden fellépésen az újdonság és a teremtés varázsát élték át, és még volt igazi tétje a fellépéseiknek. A Bohemian Betyars ráadásul nem egy szimpla Gogol-utánzat, a GB csak az irányvonalat, illetve vezérelvet adja: fogd a saját népzenéd, turbózd fel punk és ska elemekkel, majd az egészet mártsd pálinkába és tömény adrenalinba. Így kapott a Bohemian Betyars orülete magyar ízt és érezhetjük sokkal inkább magunkénak, mint az alapvetoen kijevi roma gyökerekkel büszkélkedo Hützéket. A fergeteges koncert végén természetesen felhangzott a „Nagyszínpad-Nagyszínpad!” követelés, amely egyfajta szigetes tetszésnyilvánításnak számít, de azért én mindenképpen az A38-Wan2 sátorban látom jövore a fiúk helyét.


Bohemian Betyars - Sziget 2011 (fotó: Sándor Péter)
Levezetésképpen még elnéztünk az MR2-színpadhoz, ahol a megbízható PASO adott ska-leckét az összegyult népeknek. KRSA-ék felváltva játszották a nagy slágereiket és a kevésbé bepörgetos számaikat, ami által sajnos nem kapott ívet a koncert, hanem sokkal inkább hullámzóvá vált. Természetesen elhangzott a Lakótelep, a Hello, Gagarin, a Babylon Focus, a legeslegvégén pedig a favorit Hungarian Dish, és ezzel a végére is értünk az egyhelybenfutásnak, és az idei Szigetnek. - Ákos Dudich

Nada más entrar al Jimmy Jazz, y aún faltando media hora para el inicio del concierto, veo al joven músico Palágyi Máté subido al escenario. El violinista de Bohemian Betyars se ha descalzado y quitado los calcetines, tras lo cual agarra su instrumento y vuelve a una de las mesas para reunirse con un par de miembros del conjunto. Una vez allí, pulsa las cuerdas de su violín y comienza a calentar guiándose por la música que está pinchando la sala –en ese momento, un curiosísima versión del “Black Dog” de Led Zeppelin hecha con aires de ska de los balcanes... una música que para nada le es ajena a la banda que esa noche actuará en tan emblemática sala madrileña–.

Cuando por fin toman al asalto, sin prisa pero sin pausa, el pequeño escenario de la Jimmy Jazz –minúsculo para un sexteto tan agitado en sus presentaciones en vivo–, Bohemian Betyars lanzan una bola de energía ska-folk-punk-balcánica que tumba en el suelo a los asistentes; ellos, por su parte, chorrean como si de participantes de un imaginario decatlón se tratase. ¡Y sólo ha sonado la primera canción del repertorio! En la hora siguiente el grupo tocará como si les fuese la vida en ello, desplegando una urgencia y una embestida fuera de lo normal.

Szucs Levente, mientras rasga las rítmicas con su guitarra acústica, canta cada estrofa y no para de hacer señales al técnico de la mesa de sonido para que retoque esto o aquello. Aunque es Palágyi el que se desgañita en el puro voceo al comenzar el texto introductivo de ese sencillo explosivo que es “Megjöttek A Fiúk”. Sin duda, el pasado jueves 26 ardió Vallecas sin necesidad de gasolina o cerillas; eso sí, la chispa primera esencial para provocar tal incendio corrió a cargo de estos chavales húngaros. - Sergio Guillén