Everwood

EVERWOOD- Mind Games
[par Kakou]
C’est vrai que la promo se fait un peu sur le tard du côté du jeune label Grec Burning Star Records, mais cela reste pardonnable puisqu’ils n’existent que depuis trois ans. On ne leur en voudra donc pas de nous faire parvenir ce premier album de EVERWOOD avec un an de retard d’autant qu’ils ont signé ici un groupe très prometteur ; et oui, encore un groupe de Metal Progressif Hongrois qui risque de faire parler de lui ! Les choses commencent plutôt bien extérieurement parlant puisque l’artwok est quand même signé par le talentueux Gyula Havancsak (ANNIHILATOR, NEMESIS, NIGHTINGALE, etc…). Musicalement, ce Mind Games s’avère être très varié tout en évitant le piège de l’album trop démonstratif même si le niveau musical se situe à un haut niveau comme sur The Past Alive proche d’un DREAM THEATER, ou le très bon The Colonists-Black Leaves Fall et ses nombreux rebondissements, sa superbe mélodie et son passage acoustique, l’alambiqué The Two Of Use et ses passages instrumentaux très 70’s, ou l’instrumental Pagan et son break aux ambiances de musique Japonaise. Un des points fort de Everwood est aussi de savoir simplifier ses compositions aux bons moments, se rapprochant d’un Metal mélodique plus facile d’accès sur Jean D’Ark (Never Surrender) ou Who’s The One To Blame. Une autre de leurs qualités et pas des moindres, est d’apporter un soin tout particulier aux mélodies, en particulier sur Heart So Cold, le plus aéré et touchant As The Ocean Cries, ou Sense Of Guilt dont le solo de synthé n’est pas piqué des vers. Malgré les trente premières secondes de l'album qui peuvent sembler un tantinet approximatives (c’est quand même très court sur plus d’une heure et quart), les Hongrois de Everwood réussissent le pari de proposer un Metal Progressif qui sait aussi bien impressionner par une technique indissociable à ce style, mais aussi par une certaine facilité d’accès qui devrait permettre aux auditeurs les plus perméables à ce genre d’y trouver leur compte. Un excellent premier album donc, dont la suite que l’on attendra avec impatience nous confirmera, espérons le, qu’un grand groupe est né.

Highlights : Heart So Cold, The Colonists-Black Leaves Fall, As The Ocean Cries, Pagan, Who’s The One To Blame ?...

Source: http://www.crossrocks.com/?p=albums&cd=966 - Crossrocks

Release: 28.02.2005
Label: Burning Star / SX Distribution
Stil: Progressive Metal
Homepage: Everwood

1. Into The Mind Games
2. The Past Is Alive
3. Heart So Cold
4. Remebrances Of A Fallen Angel
5. The Colonists - Black Leaves Fall
6. As The Ocean Cries
7. Jean D'Ark (Never Surrender)
8. Sense Of Guilt
9. Pagan
10. Who's The One To Blame?
11. The Two Of Use
12. Where I Belong


1 Review

Es gibt sie noch, die Überraschungen; die Alben aus dem Nichts; Musik, die wie Phoenix aus der Asche aufersteht. Burning Star Records beweisen mal wieder, dass sie ein gutes Näschen für Newcomer haben. Denn was EVERWOOD aus Ungarn mit ihrem Debüt abliefern, passt auf keine Kuhhaut.

Die Band legt einen symphonischen Progressive-Metal-Kracher erster Güte vor, und ich übertreibe nicht, wenn ich schreibe, dass EVERWOOD mit ihrem ersten offiziellen Release zur besten Band Ungarns aufgestiegen sind! Das liegt ganz einfach daran, dass sämtliche Songs - so verschieden sie sind - großartig ausgearbeitet, vielschichtig komponiert und vor allem hervorragend eingesungen wurden. Balazs Koncz wirkt wie ein Roy Khan (KAMELOT) in jungen Jahren (CONCEPTION). Sehr geil! Ein weiterer Pluspunkt: Viele ähnliche Bands neigen anfangs noch zu infantilen Klimperspielchen, um den Stempel des Symphonischen gerecht zu werden. EVERWOOD können nur darüber lachen und setzen sowohl die Keyboards, als auch die etwas unterproduzierten Gitarren auf den Punkt genau ein. Besonders interessant sind die Rhythmen, die auffallend oft variieren und den Hörer zugegebenermaßen anfangs im Regen stehen lassen. Doch schon nach wenigen Durchläufen wird man nicht in die Traufe geschickt; das Progressiv-Werk offenbart sich und die Ohren haben endlich Platz für die genialen Melodien, die atmosphärischen Spielchen und die gewagten Keyboardteppiche.

Viel bleibt nicht zu schreiben: Reinhören lohnt sich, mittlerweile sollte sich rumgesprochen haben, dass Progressive Metal nicht zwanghaft mit abstrakter Kompliziertheit zu tun hat. Daumen hoch!

Hörproben unter http://www.everwoodsite.com/download.php

Anspieltipps braucht es nicht, "Mind Games" ist ein Werk mit kaum erwähnenswerten Schwachstellen!
Christian Hubert [26.04.2006]

Source: http://www.powermetal.de/cdreview/review-7499.html - powermetal.de

EVERWOOD reiten schon seit 1997 durch die ungarische Musiklandschaft und haben sich in ihrem Heimatland schon einen beachtlichen Ruf erspielt. Nach zwei Demos erschien letztes Jahr nun endlich das erste Full Length Album der Symphonic Metaller. Und Symphonien finden sich reichlich auf "Mind games".

Allein schon das Cover der CD zieht die Blicke auf sich. Exzellent und professionell von Gyula Havancsak (u.a. ANNIHILATOR, GRAVE DIGGER) angefertigt, dient es wunderbar zur grafischen Untermalung der Songs als Bestandteile eines großen Konzepts.

Das galoppierende Pferd zu Beginn des Intros "Into The Mind Games" schreckt vielleicht erst ein wenig ab, aber keine Angst, hier gibt es keinen Klischee-triefenden True Metal. Wie die ersten beiden Kracher zeigen, servieren EVERWOOD erstklassigen, sehr keyboardlastigen, progressiven Symphonic Metal. Eine grauenvoll klingende Beschreibung, die aber zu 100% zutrifft. Das Keyboard nimmt großen Stellenwert ein, die siebensaitigen Gitarren können sich aber jederzeit behaupten. Sänger "Balu" nervt nicht wie vielleicht erwartet mit Kastratenstimmchen, sondern überrascht mit eher dunkler, rockiger Stimme. Die höheren Töne trifft er nicht immer fehlerfrei, dafür kommt seine Stimme dem Gesamtsound sehr zu Gute.
Mit den ersten beiden Songs, "The Past Is Alive" und "So Cold" zum Beispiel, sind den Ungarn zwei echte Hits gelungen. Der progressive Metal braucht wohl ein bis zwei Durchläufe, um endgültig zu zünden, aber dann wird die Kreativität von EVERWOOD erst richtig deutlich.

Man kann sich am Keyboard und der Verspieltheit der Instrumente stören, aber die Melodien, die die Ungarn hier aus dem Ärmel zaubern, können sich jederzeit ohne weiteres mit den ganz Grossen des Genres messen. Immer wieder Tempowechsel, variable Geschwindigkeiten und die immer wieder bezaubernden Melodien. EVERWOOD schaffen es, gleichzeitig arsch-progressiv zu spielen und trotzdem eingängig zu bleiben.
Ausfälle gibt es auf "Mind Games" keine, als besondere Anspieltipps kann man das schon angesprochene "The Past Is Alive", "So Cold" oder "Who's The One To Blame" nennen.

Klar, dass auch EVERWOOD den Würfel nicht rund machen, aber in Sachen progressiv, melodisch und symphonisch sind die Ungarn ganz groß! Für Fans dieses Genres ein absolutes Muss, alle, die auf melodischen Metal stehen: Reinhören, es lohnt sich! (Bernie)

Bewertung: 8,5 / 10

Anzahl der Songs: 12
Spielzeit: 66:51 min
Label: Burning Star Records
Veröffentlichungstermin: bereits erschienen

source: http://www.neckbreaker.de/modules.php?name=News&file=article&sid=925 - Neckbreaker.de

A l’Ouest, rien de nouveau? Eh bien regardez vers l’Est, nom d’une pipe en bois !
Après la Pologne (Riverside, et son magnifique « Out Of Myself », en 2004), c’est au tour de la Hongrie de créer la surprise au sein du microcosme prog’.
En effet, Everwood, après deux démos et de nombreux concerts (en première partie de Perfect Symmetry et Dead Soul Tribe), vient de signer un premier album plus que prometteur, « Mind Games ».

Le groupe œuvre dans un métal progressif vraiment original, exempt de toute influence actuelle en la matière (Pain Of Salvation, Dream Theater). Complexe mais accessible (« Rememberances Of A Fallen Angel »), technique mais mélodique (« Sense Of Guilt »), la musique d’Everwood est centrée essentiellement autour des claviers, mais n’oublie pas d’être mordante : guitares acérées et tranchantes, section rythmique en béton armé, chant habité et classieux.
Le niveau technique est incroyablement élevé pour un premier opus. Les musiciens multiplient les breaks/contre-breaks inattendus, et on navigue de surprise en surprise tout au long des douze titres de cet album, dense et varié, doté d’une production efficace et limpide, ajoutant du relief à des compositions de haut niveau.

Les choses sérieuses commencent avec le superbe « The Past Is Alive ». Avec ses nombreux changements de rythme, et son refrain surpuissant, le groupe affirme son identité d’entrée de jeu. On ne plaisante pas chez Everwood ! Les mélodies deviennent vite entêtantes (« Heart So Cold », « Where I Belong »), et finissent par ne plus vous lâcher.
Mais ce n’est rien comparé au plat de résistance que nous ont concocté les Hongrois, trois morceaux enchaînés, le cœur palpitant de l’album : « The Colonists – Black Leaves Fall », et sa structure typiquement prog’, dont la partie finale est empreinte d’effluves mélancoliques.
Des mélodies superbes, on en retrouve aussi sur « As The Ocean Cries » : une douce mélopée au piano, suivie d’une longue montée en puissance, un crescendo qui atteint des sommets d’émotion.
Vient enfin le morceau de choix : « Jeanne d’Ark (Never Surrender) » : un titre progressif épique, alternant plages musicales éthérées, fureur métallique et envolées lyriques. Un must !

Au final, Everwood nous livre un grand album, maîtrisé, impressionnant de maturité pour un si jeune groupe, et dont le potentiel est énorme. Puissant, techniquement irréprochable, et déjà une personnalité affirmée. Un groupe à découvrir, et à suivre de très près. Vous aurez été prévenus !

< Télécharger la video / Mp3 >


Note Générale : 8,5 / 10 | Production : 5 / 6 | Cover : 5 / 6 | Composition : 5 / 6

Source: http://www.lesacteursdelombre.com/Ombres/chronique/detail.asp?rnChronique=1751 - lesacteursdelombre.com

Értékelés:

Koncz Balázs, a zenekar énekese küldte el az egyébként a honi szaksajtóban már igen jó visszajelzéseket kapott új Everwood albumot. No, lássuk, mibe tudom beleverni a csúfot- mondhattam volna, ha ilyen lennék, meg hát egyébként is verni nem a csúfot vertem sohasem.

No, ami az els&#337; látásra felt&#369;nt, a megküldött lemez igényes Havancsákgyulás, fantasy-s, agyas kompozíciójú digipack borítója, a szép, jól olvasható szövegkönyvvel. A honlapra rápillantva a lemez kiállításának színvonala köszön vissza rám, látszik, hogy a srácok sokat adnak a m&#369;vészi megjelenésre, és a zenéhez kapcsolható vizuális világra. A képek láttán szinte borítékolható volt a zenei irányvonal is, mely kemény porno grindcore - no jó, vicceltem, persze, hogy progresszív metal, er&#337;s billenty&#369;s tüzérségi támogatással, és riffel&#337;s gitárjáték rohammal.

Az els&#337; szám, mely egy szöveges intro, némiképp Rhapsody-s feelinget árasztva ontja magából a true metal harci csörömpöt, ám a The past is Alive már más vizekre evez, izé vágtat. Némi Sonata Arctica-s játékos szinti futam és galopp után azonban beúsznak az els&#337;, rafinált, csavart, ám mégis emészthet&#337; refrén&#369; dallamok. Hogy legyen mihez hasonlítani a dallamvezetést, és riffgyártási vonalat, talán a Nemesis Abraxas c. lemezét említhetném, ott találkoztam ilyesfajta dallamkompozíciós megvalósítással. Ami már az els&#337; számból kiderül, vitathatatlan dallamérzékkel rendelkezik az együttes, engem néha szinte filmzenés hangulatba hoznak egyes melódia-részletek. A remek refrénekhez azonban úgy érzem, Balázs hangja még nem eléggé képzett, f&#337;leg a magasabb tartományokban hallom az er&#337;lködést. Ez azért is fontos, mert a dalok dallamvezetési amplitúdója igen nagy terjedelm&#369;, amely kiteljesedéséhez szükséges lenne a magasabb hangok tiszta kiéneklése is.

A következ&#337; szám filmzenés billenty&#369;-el&#337;étele ott folytatja, ahol az el&#337;z&#337; szerzemény abbahagyta. A gitárfutamokban érzek némi Symphony x-es hatást is, ezt er&#337;síti meg a már említett filmzenei hangulat is, illetve a vezérdallam szinte musical-ba ill&#337; fülbemászó tulajdonsága. Érdekes, hogy ezeket az összetett dalokat már els&#337; hallásra élvezettel hallgatja az ember, pedig nemigen találhatjuk meg a szokásos verze-refrén-verze felépítést. Az énekesi teljesítményben itt is érzek némi bizonytalanságot, néha a hamisság határát súrolva.

A negyedik szám némiképp begyorsítva szonátázik, az ének is agresszívabbá válik, melyet a durvább gitár-riffek is kihangsúlyoznak. A dal rengeteg apró kis mozaikdarabból áll össze, érdemes a billenty&#369;játékra figyelni, mely - bár technikailag még nem éri el a nagy példaképek színvonalát- ám mindenképpen ötletesnek és élvezetesnek bizonyul, a dallamformálás f&#337; eszközeként végül is f&#337;szerepl&#337;je az albumnak.

A következ&#337; számot a Black Leaves együttes tagjai bizonyára kedvtelve hallgatnák, mivel róluk szól - de poénos kedvemben vagyok, bocsi. Érdekessége a számnak, hogy egy pár pillanat erejéig a Child in time is megidéz&#337;dik, az óóó-zós skálázás szerényebb köpönyegében. A riffelést talán ebben a számban érzem a legmodernebbnek, a staccato-s középdöngölde ügyesen csúszik át egy-egy lebeg&#337;sebb témába, hogy aztán kiabálós, ismét musical-szer&#369; témába váltson át.

Az As The Ocean Cries képviseli a líraibb oldalát az együttesnek, témaismételgetésében megidézve némiképp a Helloween c. film örökbecs&#369; zongora idegrázdáját.

Kellemes madárcsicsergéssel veszi kezdetét a lemez leghosszabb száma, a szintén líraian induló Jeanne D’Arc, hogy aztán a történelmi témának megfelel&#337;en kissé true heavy metálos galoppriffbe kezdjen. Ám ne ijedjen meg senki, a dallamok inkább kellemesen hard rockosak, mintsem germán csatadal jelleg&#369;ek., s talán itt a legkönnyebben emészthet&#337;ek. A dal hangulati hullámzásával jól fogták meg a „story heroikus, ám mégis szomorú” kimenetelét. Talán kicsit hosszúra sikeredett a szerzemény, jóllehet epikus témához ugye epikus megvalósítás illik, én mindenestre az élvezetes progresszív billenty&#369;- gitárfelelget&#337;s részt nem a szám végére tettem volna, mire idáig ér az ember ugyanis, némiképp elfárad.

A következ&#337; szám frankó bólogatós vezér-riffje kissé disszonáns dallamverzéhez vezet, mely azonban hamar élvezhet&#337;bb refrénre változik. A hangulati változásokat itt is jól követi a billenty&#369; és gitárjáték váltakozó dominanciája, mely egyébként az egész lemezre jellemz&#337;.

A Pagan instrumentális játszadozása ismételten a hangszeres szekciót dicséri, több, mint 6 percen keresztül egy mini zenei életképet festenek a természetr&#337;l, szinte látom magam el&#337;tt a Spektrum valamelyik hasonló témában készült filmjét. Remekül megfogták a hangulatokat a srácok, úgy érzem, ebben nagyon er&#337;sek.

A Who’s The One To Blame kissé Beatles-es kezdése után a lemez talán legdallamosabb száma bontakozik ki, mely remekül ké - Hardrock.hu

Everwood is a progressive metal band from Hungary, and their debut full length CD Mind Games is a symphonic journey that will please fans who regularly divulge in the sounds from bands like Dream Theater, Kamelot, Symphony X, Rhapsody, or Pain of Salvation. There's plenty to like here, from the keyboard laden "Heart So Cold", the complex drum riffery of "Remembrances Of A Fallen Angel", to the crushing down tuned guitar mayhem of "Jean D'Ark (Never Surrender)".

Overall the band has a very appealing sound. Lead singer Balazs "Balu" Koncz for the most part has a strong voice that fits the music well, although his Hungarian accent is very apparent and at times he struggles to hit some of the higher registers. The keyboard playing of Attila Tanczer plays an integral role in the music of Everwood, as he creates huge soundscapes, melodies and textures by which guitarist Ferenc Farkas feeds off of. While you will hear some shredding from both players at times, Mind Games is ultimately not about chops, but songs. The rhythm section of drummer Nandor Barabas and bassist Victor Erdos do a fine job, especially on the speedier pieces where some serious power metal chops are needed, like on the stop/start frenzy of "The Colonists" or the complex "As the Ocean Cries" . At times some of the arrangements seem a tad disjointed, but with some seasoning I can see this band getting tighter in the songwriting department. The band really excels at the more mid-tempo material, like the melodic "Black Leaves Fall", a soaring number featuring great vocals, sweeping keyboards, and just enough crunchy guitar to keep things interesting.

In the end, Mind Games is a solid release from a young band that in all likelihood has a strong future ahead of them. With a few more albums under their belt, Everwood may very well be mentioned in the same circles as some of the other heavyweights of the prog-metal genre. Time will tell. For now, enjoy the sounds of a promising band on the rise.


Track Listing
1) Into The Mind Games
2) The Past Is Alive
3) Heart So Cold
4) Remembrances Of A Fallen Angel
5) The Colonists
6) Black Leaves Fall
7) As The Ocean Cries
8) Jean D’Ark (Never Surrender)
9) Sense Of Guilt
10) Pagan
11) Who’s The One To Blame?
12) The Two Of Us
13) Where I Belong

Added: November 13th 2005
Reviewer: Pete Pardo
Score: 3,5/5
Related Link: Everwood Website
Hits: 587
Language: english

source: http://www.seaoftranquility.org/reviews.php?op=showcontent&id=2942 - seaoftranquility.org

MJBrady Published on: 2 Jan 2006
Everwood are a new progressive metal band coming from Hungary, they play adventurous and energetic music that fits the categorically misunderstood genre of progmetal perfectly, lot's of changes, keyboards, and music that takes a new turn and twist every few bars. Now the band does measure up in providing all of the pre-requisite nuances that comprise progmetal as far as being 'progressive'. They also appear to be quite talented musicians, displaying powerful, perfectly timed bass/drum interplay, the guitars and keyboards dazzle with prefectly executed unisons, borrowing from old and new ideas alike. Vocally, the band does sing in English, with an obvious accent, which is not so hard to understand. If anything the singers range is good, yet his tone is not up there with the better vocalists around.

Yet I am one to be forgiving for small blemishes, especially if the musical aspects of the artists are impressive enough. In the case of Everwood's first cd, I can hear enough good ideas to credit the band as an up and comer. Were it not for the fact that 2005 has seen so many great debut cds from new progmetal bands, I'd have even more praise for what Everwood has created with this cd. Band's like Circus Maximus, Pantommind, Lord of Mushrooms and Spheric Universe Experience certainly have set the bar very high for debut releases by new bands. And in hearing Everwoods' cd, they are not quite at that level of maturation, or having the complete package at this point.

Again, I will emphasize that this band does have a lot going for them, and it wouldn't surprise me to see this Everwood gaining in leaps and bounds on future releases. Progmetal is a tough genre to make a statement in. Bands like Dream Theater, Symphony X, Andromeda, Dreamscape amoungst a few others have provided a standard to which all others will be held to, and at this point, nothing short of excellence will be enough to propel newcomers to the place where their music is considered essential. While Everwood shows the elements that make for a great band, they still have a few things to work towards to get to that next level of creating music that will draw you into the created works. Here on Mind Games, the keyboards seemed to be using dated or uninspired sounds and patches. The playing isn't bad, just the overall tone is not that of some of the more inventive keyboardists in progmetal, this could easily be overcome by more up to date modules or equipment. Also, more attention to melody and vocals could really enhance Everwoods overall effectness as a major player in the progmetal genre.

Source: http://www.proggnosis.com/MUSIC_DBCDInfo.asp?txtCDID=17128 - proggnosis.com

EVERWOOD — Mind Games
Review by thetempleofmetal

4 stars I'm wandering quite often about the past and the future of the so called progressive metal music. After all, the conclusion of my inner thoughts was rather disappointing... Very few artists have taken seriously their intentions and even fewer succeeded to present to the public a refreshing and non predictable musical proposition.

Everwood belong to the brave new generation that still has self consciousness, true belief to the vision and the guts to record a remarkable set of dynamic compositions that will surely "touch" the sensitive chords of every serious prog metal fan. The production is simply outstanding (I still can't find a logical reason to explain why the Greek bands & studios aren't able to reach such quality), the magnificent artwork reminded me a lot of Arena's previous opus "Contagion" and what I can really say about the content of the album?

"Mind Games" is quite long in duration but on the contrary there isn't a single non inspiring or mediocre song that flows into boredom. The expressive and lyrical approach of their singer (although I insist that his interpretation owes much more to prog rock performers than modern metal vocalists) is surely the ace in the sleeve of the band but hopefully it's not the only one. The overall songs structure has similarities with Poverty's No Crime's composing way, one of the most honest and decent European prog bands but after all I don't think this is the main point in our case.

I've listened many times the album and I confess that the more I'm listening it, the more I discover well hidden rhythms and melodies which can't be traced from the beginning. "Mind Games" is a rich effort by all this means. The orchestrations are beautifully placed in such a way that leaves no hesitation about the potential of the quintet and its ability to fulfill our expectations for high class, melodic and powerful progressive metal. And mark the word METAL if you please.

In conclusion, the excitement I felt for this record is something that I truly want to share with every fan/supporter of this music. Make a favor to yourselves and buy this album. Regrets don't come easy and be sure that in the case of Everwood, they'll never hit your door. Simply essential!

Posted Wednesday, March 23, 2005, 12:48 EST

Source: http://www.progarchives.com/album.asp?id=7332

- progarchives.com

Reseña

Es bueno saber que hay sellos disqueros que apoyan bandas que si bien pertenecen al underground poseen, la calidad suficiente para relizar un material de alto calibre; tal es el caso del nuevo sello metal de Grecia Burning Star Records, al cual le agradecemos el envió de este album debut de Everwood y el de X-piral que aparece en esta misma sección de reseñas.

Everwood es una banda de metal sinfónico y progresivo, procedente deHungría país más conocido por una gran cantidad de bandas de black/death y heavy metal que de bandas progresivas. “Mind Games” viene a demostrar que la escena metal de este país esta sana y completa con todo tipo de bandas de metal, este disco tiene todo es completamente profesional en todos sus aspectos con una grabación y producción implecabledonde se distinguen todos los instrumentos y ninguno está cargadoademás posee un gran trabajo en la portada bastante representativa del título del disco.

En lo musical tiene algunas influencias en lo vocal y musical de bandas consagradas en el genero como Kamelot y Dream Theater, metal progresivo del mejor basado en teclados sinfonicos y algunos partes con un sonido de los 70´s y 80´s y sonidos de medio oriente como es común en este estilo, el trabajo en las guitarras electricas tanto rítmicas como lideres es excelente extremadamente melódico y también se escuchan algunas guitarras acusticas, el trabajo en el bajo y la batería es genial demostrando que todos los miembros de la banda son grandes instrumentistas, en lo vocal nos recuerdan en algunas partes a la voz de Ron khan.

En lo compositvo todas las canciones del disco tiene su toque por lo que no se hace aburrido, la mayoría no bajan de los 5 minutos, algunas se destacan más que otras como las extraordinarías y épicas “Jeanne D' Arc (Never Surrender)” la más larga del album con 8 minutos y “Pagan” con muy buenas y extensas partesinstrumentales, con grandes cambios de ritmo no solo en lo musical sino en lo vocal, The Past Is Alivey Heart So Cold son otros dos grandes temas llenos de cambios y con grandes coros.

Everwood demuestra con este “Mind Games” que tienen buen metal para rato no solo para codearse con grandes bandas de Europa sino también a nivel mundial, definitivamente recomendado para los seguidores del metal sinfonico, pueden consultar sobre este disco a la dirección electrónica: www.burning-star.net

Calificación 96/100

Douglas

Source: http://www.metalicos.com/Paginas/Compact%20Disc/Resenas/Everwood_MindGames.htm - metalicos.com

Having been an avid listener of prog-metal for about 7 years, I have always been one to say that every act that falls into this genre is usually a definite hit or miss. Judging from Everwood’s “Mind Games,” however, this is not the case. This record from the Hungarian natives has its strengths and weaknesses that come together to deliver what in the end is overall good, solid, experimental prog-metal.

Everwood formed back in 1997 by founding members Viktor Erdos and Attila Tanczer, and came complete in 2000. After recording a small demo, touring with a few Hungarian metal acts (Stainless Steel, Arnyak, Dying Wish) and picking up vocalist Balaz “Balu” Koncz, EVERWOOD began to start gaining its momentum. Its second demo in 2002 started to gain notoriety, leading them to play through all of Hungary and eventually led them to create the Taste of Metal Festival in 2004. Shortly after the festival, EVERWOOD entered the studio to record their debut “Mind Games.” The result is a fine work of progressive metal in the vein of Symphony X, Evergrey, and Pain of Salvation, completed with a raw sense of ambition.

The musicianship of the band is precise, well crafted, and tight although it does have its flaws. The vocals of “Balu” are at times inconsistent in the changing of registers. His strength lies in his lower range in which his voice resembles Russell Allen (Symphony X) and Fabio Lone (Rhapsody) and pulls it off extremely well. When trying to hit the higher notes, his voice comes off as a bit rough around the edges, and does not match up with his lower sounding voice. The guitar work of Ferenc Farcas is excellent, at times resembling the patterns of John Petrucci (Dream Theater) crossed with the guitar sounds of Swedish death metal acts (Soilwork comes to mind). However, the guitar playing is a bit too overshadowed by the keyboard work of Attila Tanczer. While the musicianship and sounds of his keyboard playing is almost flawless, it tends to be overly dominant throughout the album and does not seem to give the phenomenal bass work of Victor Erdos, the guitars, or the drums much justice. This is a bummer because the rhythm section (Erdos, drummer Nandor Barabas, Farcas) plays a very important part of the songs and structures of EVERWOOD.

Having said all of this, “Mind Games” is nonetheless a good record with a lot to offer musically. Tracks such as “The Past is Alive” and “Heart So Cold” are strong songs with a heavy Dream Theater influence and a heavy bottom end sound. “As the Ocean Cries” is a nod to classic Queensryche, and at times sounds like EuropE. The big stand out, however, is “Jean D’Ark (Never Surrender)” that puts it all together for the band. Complete with a Maiden-like introduction, with musical passages resembling Evergrey, it is the best song on the album. Some of the other songs do not seem to flow as well or as consistently; “Sense of Guilt” tries to showcase Everwood’s thrashier side, but in the end sounds a bit too contrived and tense.

In the end, EVERWOOD has a solid sense of direction, a great deal of determination, and a lot of heart. “Mind Games” was a good start for a debut album, but not without room for improvement. All the band has to do is to smooth away the rough edges, musically be a little more consistent, and to improve the production so that all of the instruments are evenly layered and heard closer together.

Reviewer: Rob Benaquista

Source: http://www.rockeyez.com/reviews/cd/everwood/rev-mindgames.html - rockeyes.com