santa diver

Igen tisztelt kedves olvasó! Engedje meg, hogy most valami olyasmire hívjam fel a figyelmét, amire nem nagyon van példa széles e hazában. De szerencsére van.

A Santa Diver nevu zenekarról van szó. A felállás borzasztóan egyszeru, egy hegedu, egy basszusgitár és a dob. A zene viszont annál nem egyszerubb. Merthogy olyan muzsikát csinál a három zenész, aminek világhíresnek kell lennie. Kézdy Luca, Szesztay Dávid és Halmos András külön-külön is mestereik saját hangszereiknek, amit együtt muvelnek az viszont maga a csoda. Koncertjeikre leginkább olyan emberek menjenek el, akik képesek teljesen kikapcsolni magukat és átadni mindenüket a varázslatos pszichedelikus jazz - esetenként pedig rock – zenének. (Persze az is mehet aki azt gondolja, hogy képtelen elengedni magát, itt úgyis kénytelen lesz.) A koncerten ugyanis nyugodtan lehet csukott szemmel sokat vizionálva ücsörögni, vagy lábbal ritmust topogva ácsorogni, borozva, sörözve vagy teázva, kinek hogy tetszik. A hatás elol nem lesz menekülés. A zene behatol és végigárad minden porcikán és az összes asztrál testen. A Santa Diver merész és bátor, nem lehet neki ellenállni. Plusz adalékként: még Esbjörn Svensson (aki nem ismeri most keressen rá!!!) egyik dalához is volt merszük hozzányúlni, sikerrel. Ez tényleg egy csoda, részesüljön belole mindenki!

- gé-zen, bandland.hu

Egy Santa Diver koncertrol annyira azért nem könnyu írni, nem az a tipikus felállás, amikor ismered a számokat már, és kíváncsi vagy rá, hogy milyen lesz éloben. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak náluk az improvizációk, a hangszeres tudás, a dinamikai, hangulati váltások. Mint a koncerten is kiderült nemrég jelent meg az elso lemezük, pedig már 2006 óta léteznek. A honlapjukról egyébként letöltheto egy 2007-es koncertfelvételük.A zenekar trióban játszik, Kézdy Luca – hegedu, Szesztay Dávid - basszusgitár, Halmos András – dob felállásban. Én még 2007 elején láttam oket eloször a Sirályban, számomra ismeretlenül, és dobtam is egy hátast egybol. Zenéjükben a free jazz, az elektro, a post rock, a klasszikus hegedujáték és még megannyi hatás váltogatja, erosíti, fokozza egymást.
A koncert a MOST! nevu helyen volt, a tegnapi napig még nem is voltam ott, és meglepetésemre csütörtök este egy olyan teltház várt, mintha a legpörgosebb szombat este lenne. A színpad egy hátsó kicsi teremben van, a színpad elott a teremben asztalok vannak, így ülos koncert lett belole, nekünk már csak egy lépcson.
Már az elso öt perc után rögtön kiderül, hogy mindenki mestere a hangszerének. A hangszerek a saját funkciójukon (alap hangzásvilág) kívül más hangszerek funkcióját is betöltik náluk. Így Luca elott eleve volt kütyü, amivel a hangzást effektezte, néha egészen szélsoségesen eltorzítva is, de azért legtöbbet a hagyományos hegedu uralkodott, ezen kívül a vonó nélkül használta basszusgitárnak, szólógitárnak is. A szólógitárként használtnál, ha az ember behunyta a szemét olyan ízesen eljátszott szólók is szóltak, mintha nem egy törékeny no, hanem egy vérprofi rockzenész állna ott, aki, az egész életét végigzenélte, a kisujjában van az egész rockszakma, és zsigerbol teszi oda a feelinges szólókat. Ha nem figyelt az ember eszébe se jutna, hogy egy hegedubol szállnak a hangok.
Luca hegedujátéka pedig egy külön téma, maga az élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom. A hegedu eleve az a hangszer, ami közvetlenül az érzelemközpontra hat, és ez itt nagyon ki volt használva, de nem csak a melankolikus, szívet tépo része, hanem a felkavarótól a ringatóig, a leheletfinomtól a sivítóig, a klasszikustól a szélsoséges kísérletekig, a harmóniáktól a disszonanciáig, és még sorolhatnám. Döbbenetes hangokat képes elocsalogatni a hegedubol. Mindig is az ilyen hegedujátékot szerettem, amikor egy hangszer ennyire ki van használva, a határait feszegetve, stíluskorlátok nélkül.
A basszusgitáros is remek témákat hozott, és o is többfunkciósan kezelte a hangszerét, szóló és ritmusgitárnak is használva alkalmanként. Döbbenetes futamokat, lüktetéseket, szólókat produkált, itt is megannyi stílus keveredett. A dobos is mesteri volt, a finom jazzdobolástól, a kemény fokozásokig. Az egyik számban volt egy zseniális szólója, ahol bemutatott egy szeletet a repertoárjából. Úgyhogy a ritmusszekció nagyon rendben volt. Nem csak a szólóhangszer kíséreteként, de önálló egészként szerepeltek.


Mindegyik zenész figyelte egymást, együtt lélegeztek, mondjuk erre szükség is volt, mert rengeteg váltás, leállás, halkulás-hangosodás, fokozás van a zenéjükben. Néha annyira tömény lett a zene, és annyira jó volt mindegyik zenész egyéni teljesítménye is, hogy már kicsit sok is volt (bár a jóból sosem elég), nem is tudtad, hogy melyikre koncentrálj, mert magában is megállták volna a helyüket. De ezt se negatívumként írnám, mert az élvezet így is megmaradt.
Igazából nekem a koncert utolsó pár száma volt az, ahol minden tökéletesen a helyére került, elkezdett muködni a dolog a maga teljességében, de akkor aztán nagyon, pont, amikor még órákig hallgattam volna oket, akkor lett vége. Pont az a fajta zene, amirol nehéz írni, hallani kell tényleg. Az improvizatív, kísérletezo, stílusokban szabadon ide-oda sikló, zeneileg nyitott embereknek kötelezo, foleg éloben.
Még van egy pár koncertjük idén, utána hosszabb ideig szünetet tartanak. Luca áldott állapotban van, ez már a pocakján is igen jól látszik, az egyik konferálásnál, amikor a zenésztársait bemutatta, leendo gyermekét is felkonferálta (o is részese volt a koncertnek persze). Szóval, aki el akarja csípni oket éloben, az igyekezzen.
Ez a koncert is bizonyítja az élo koncertek erosségét, és például ingyenes is volt, nem mintha egy jó zenénél a pénzen lenne a hangsúly persze, de akár ingyen is ennyire izgalmas zenéket lehet kifogni, csak keresni kell.

Január 7, csütörtök, 21:00, MOST! - basszuskulcs.hu

Kézdy Luca tíz éve bölcsészhallgatóként költözött Gyorbol Budapestre, kedd éjjel a Rómer házban pedig a Santa Diver frontembereként tért vissza. A kvartettnek néhány hónappal ezelott jelent meg a debütáló lemeze: a Sending Ovation bátor, ötletes, izzadtság és manírok nélküli, hol szaggató, hol símogató, hol szívszorító, hol izomlazító, kello mélységben átélt zene.Milyen érzés volt a szülovárosodban fellépni?
Picit furcsa, de nagyon izgalmas. Múlt szombaton tartottuk a tízéves érettségi találkozónkat, több egykori osztálytársamat – akikkel azóta nem is találkoztam – elhívtam a koncertre, s érdekes volt megtapasztalni, ahogy összeérnek az idosíkok, az egymástól korábban eltávolodott világok. Ahogy a mostani fovárosi életem és az egykori gyori létem, a jelenem és a múltam találkozott a Rómer ház pincéjében.

Tudtommal szüleid már kisgyerek korod óta klasszikus zenei pályára szántak. Miként lehetséges, hogy végül a Révai Gimnázium matek-fizika szakán kötöttél ki?
Édesanyám zongoratanár, így a zene gyerekkorom óta természetes nyelv, természetes közeg volt odahaza. Elég hamar kiderült, hogy van hozzá adottságom, innentol viszont elég nagy elváráscsomagnak kellett megfelelnem, vizsgáról vizsgára, koncertrol koncertre bizonyítanom, hogy jó vagyok. Bár meg tudtam felelni ezeknek a „kihívásoknak”, közben nem igazán élveztem a muzsikálást, inkább feladatot jelentett, mint örömforrást. Ráadásul soha sem mehettem osztálykirándulásra, mert mindig akkor voltak a versenyek. Nagy harcok árán sikerült elérnem, hogy a konzi helyett a szabad szellemu Révai Gimnáziumba mehessek. A környezetem nehezen értette meg, hogy nem szeretnék az általuk természetesnek vett, szinte elore megírt történet szereploje lenni. A Révaiban azonban nem kellett sztereotípiáknak megfelelni, ott mindenkit abban támogattak, amiben tehetséges.

A jazz iránti szeretet honnan ered?
Tizenhárom éves koromig szinte kizárólag klasszikus zenén nottem fel, egyedül Markó Iván balettóráin hallgattam Gershwint és ragtime-okat. Nem balettoztam, csak korrepetítor édesanyámat kísértem. Aztán 1994 nyarán meghallottam Al Jarreaut, és azonnal beleszerettem. O volt az, aki egyértelmuen elindított a jazz irányába. Aztán jóval késobb, már egyetemistaként Antal Tiborhoz jártam dzsesszhegedure, nála hallottam eloször Stéphane Grappellit, aki letaglózó hatással volt rám. Ugyancsak jókor találkoztam Lantos Zoltán zenéjével, pont meg volt rá érve a fülem, o szintén meghatározó hatást gyakorolt rám.

Korábban játszottál a kelet-európai klezmer örökség és az amerikai jazz ötvözésén munkálkodó Nigunban. Mi vezetett 2006-ban a Santa Diver megalapításakor?
A Santa Diver ötlete 2005 oszén fogalmazódott meg, lovászként dolgoztam három hónapig Köveskál fölött a Fekete-hegyen, csak koncertezni jártam fel Budapestre. A Festészet Napjára készültünk akkoriban egy tánceloadás zenéjével, Ignácz Ádámmal (zongora) és Szesztay Dáviddal, aki ebben a projektben basszusgitárosként vett részt. Dáviddal nagyon egymásra hangolódtunk, 2006 tavaszán elkezdtünk számokat írni, eloször csak duóban. Aztán Halmos Andris eljött a próbára egy jambével, nagyon tetszett neki és csatlakozott. A következo alkalommal már az elso koncertünkön találkoztunk. Maga a név amúgy japán jelenség: karácsony táján náluk hatalmas akváriumokban egy búvármikulás úszkál. Feltunik picit a fényképezogépek elott, majd eltunik a ködben. Amikor Dáviddal eloször hallottunk felole, mindketten tudtuk, hogy ez lesz a zenekar neve.

Mikor és miért bovült a kezdeti trió kvartetté?
Már azelott, hogy 2008 augusztusában felvettük a lemezt, gondolkodtunk a bovítésen. Addigra annyifelé módon megforgattuk már ezt a három hangszert, s vágytunk valami új hangzásra. Ezért a stúdióba meghívtuk Szonyi András billentyust, és Koós-Hutás Áron trombitást. Aztán rájöttünk, két új tag túl nagy változást hozna a zenekarban, ezért maradtunk négyen. Bizonyos szempontól rendkívül súlytalanok vagyunk, nem is létezünk. Szerintem úgy jó csinálni bármit is, hogy ezzel tisztában vagyunk. És ennek ellenére, vagy emellett, tudunk valamit nagyon komolyan venni. Ami létrejön, tiszta játék, tudattalanul, saját törvényeit követve. Ez a játék számomra legintenzívebben a zenében valósul meg.

J. B. Sz. - mediawave

Ahogy a mesében, mielott pont kilett volna a fasz a teljes magyar zenei életbol, meg az izgi, de külföldi (így a drága olvasónak érdektelen) zenék hájpolásából, pont egy extra-rezegakompatibilis, ennek ellenére magyar együttessel sikerült összefutni, akik a fenti, valjuk be, kissé béna névvel rendelkeznek, viszont szinte minden másban teljesítík a szigorú kívánalmakat.
Az együttes négytagú, hegedu, basszus, billentyu, dob felállással, és már kb 3 éve létezik ezen a néven, és fincsi, utaztatós, pszichedelikus nu jazzt nyomnak, kis world musicos beütéssel, mondjuk, de ahogy ez a rezegás zenékkel lenni szokott, nem olyan könnyu oket valami szimpla dobozba helyezni, pl a hegedus csaj (Kézdy Luca) olyan avantgarde, szarrá effektezett hegeduszólókat nyom, ami a Tzadik istállón kívul azé ritka, egy bájos kislánytól meg kimondottan meglepo azé. A csaj igencsak kisérletezo, olyan hangokat hoz ki a hegedubol, amiket abból nem szoktak, mégse zavaró egy cseppet sem, sot, de a többiek is azért okoznak izgalmakat boven.
Természetesen nem a semmibol pottyantak elo ezek a lények, egy másik már körbenyalt magyar bandából, a Chakra Hacker-bol származnak nagyrészt, illetve a régi kedvenc Kamuból, a Lorincék elotti egyettlen használható magyar nu jazz együttesbol, de referenciának bedobom még a Grencsó féle Budbudas-t is, hátha segít valamit a beazonosításban, szóval nem kezdok semmiképp.
Tehát hogy egy kis tartalom is legyen a sok betubol, egy nagyon izgi, nagyon korrekt kis bandát sikerült megismerni, akikre ráférne egy manager meg egy együttesvezeto is, mert kicst még szerkesztetlenek a számok, meg kevés a koncert, de én nagyon drukkolok nekik, mert megérdemlik. - REZEGAREZEGA

Nem jellemzo, hogy az ember a pincébe jár friss levegoért. Márpedig ha valaki lemegy a Sirályba, és egy olyan együttest hall, mint a Santa Diver, menten az az érzése, itt történik valami. Kézdy Luca dzsesszhegedus a Free Style Chamber Orchestrából és a Nigunból is ismeros lehet, Szesztay Dávid zeneszerzo, zongorista és basszusgitáros többek között a Budbudas és a Kamu oszlopos tagja, Halmos András dobos alkalmasint Vázsonyi Jánossal vagy Hamid Drake-kel zenél.

A három fiatal, energikus és kreatív muzsikus együtt szembesül a nagy szabadsággal, amit a változatos zenei mufajok ismerete nyújt, de nem ijed meg, hanem remekel. - est.hu

Bár szó esett a korábbi interjúban a Santa Diver újraszervezodésébol, de ez végül elmarad, így a klasszikusnak mondható trióban lépett fel a Santa Diver a Könyvtárban, a nyár távozásával összhangban a pincében. A kinti kellemes idojárás miatt csak a zenekarra kíváncsiak ültek a teremben, ami a koncert elején elszomorítóan kevésnek tunt, de a végére lettünk boven. És aki itt van, az nagyrészt csendben figyel.
A zene maga egyedi a hazai színtéren, nem is lehetne mihez hasonlítani. A súlyos, kemény és nagyon eros basszusgitár mellé feszes és számonként változatos dob társul, így nehéz alap áll össze. A hegedu felerészben pengetett, felerészben vont, és eszerint változik a hangzás is.
A visszhang miatt a hangzás pattogós, de sokszor a basszusgitár és a hegedu is felkapcsolja a torzítást és metálba vált a zenekar, a széttorzított basszusgitár jól illik a visító hegedu alá.
Három egyenrangú és összeszokott zenész produktuma a zene, amire a közönségnek jócskán van lehetosége bebólintani. Nagyon jó a koncert.
A basszusgitár folyamatosan váltja a témáit, mélyhangú gitárként is funkcionál, akkordot bont, hozza a grúvot, a riffet és a metál.
Elszállás, transzbahívás, vad és gyönyöru részek váltakozása, mindez hosszú, tízpercek kompozíciókban. Ezalatt széles dinamikai ívet járnak be, pengetetten indul a dal, lassú vont hegedu következik, majd szép lassan, monoton módon egyre erosödik az alap, és ezzel együtt a hegedu is magasra repül. Elvont zene.
Sok száznyolcvan fokos váltás, kicsit swingelnek, majd elborul a világ.
Luca mindenféle hangzást felhasznál, hogy a hegedu hangját minél messzebb repítse a megszokottól, zúgatja, sípoltatja a hangszert és a hangját a sok effekttel túlvilágivá változtatja.
A lassú, találgatós rész mellett jól megfér a zúzda, amikor minden hangszer keményen odavág, a hegedu vagy szélsebesen húzza, vagy visszhangos akkordokat játszik.
Nagy siker és visszatapsolás, így a ráadásban Szesztay Dávid is nyom egy basszusszólót, ha már idáig eljutottak, és akkor Halmos András sem marad ki, mutat egy hosszú dobszólót.
Újabb elborulás, gyors dob és basszus, lassú hegedu.
Furcsa világ a Santa Diver, egyedi, nagyon izgalmas és szórakoztató, az egyik legeredetibb kezdeményezés itthon, mindenképpen érdemes meghallgatni.
- basszuskulcs.hu